Az út The road
585 km 24_Tricastela_San Gil_Calbor_Sarria__21 km 606 km
 
24. nap - 2008. augusztus 31. vasárnap
Későn indultunk, világosban, de borult időben. A falu szélén elágazik az út, két alternatíva van. Mi aszfaltúton mentünk tovább Samos felé, ahol egy nagy, régi kolostor áll. Az út magasabban halad, csodásan rálátni a kolostorra. Leereszkedve, körbejártuk az építményt, de bemenni sajnos nem lehetett. Reggeli után tovább Sarria-ba. Ez 12 km aszfalton, nagyon fárasztó, de szerencsére nincs túl napos idő, és nem is esik. A városban elvész a jel, építkezések, új utak, járdák miatt. Attila felderítő útra indult, míg én pihentem egyet. Szerencsére találkozott -Valenciával- a spanyol ismerőssel, aki megmutatta, hol az önkormányzati albergue. És mi kaptuk az utolsó két szabad helyet. Persze a közelben van még több (privát) szálláshely is, a séta során láttuk, és több ismerős arccal is találkoztunk. Itt már benne vagyunk az utolsó 100 km-ben, ahol még utoljára ki lehet váltani a credencial-t (hogy kedvezményes áron meg lehessen szállni). És hát a népesség is megszaporodott. Az utolsó 100-sokat mi csak -műkedvelő zarándokoknak- hívtuk. Innentől egymást kerülgetve, besűrűsödve haladunk az úton, folyton -ola--kat köszöngetve. Hát nekik könnyű, frissen, pici batyuval a hátukon, divatos öltözékekben sétálgatnak (sok spanyol fiatalnak ez egy jó nyári program, 5-10 km-enként haladva). Mögöttünk-bennünk meg már van 650 km. Mivel ők kisebb távot tesznek meg egy nap, így későn indulnak, és mégis hamarabb érkeznek a szálláshelyekre, így sok már foglalt, mire mi (és a jóval messzebbről indult zarándokok) befutunk a napi célba (ez néha nagyon keserves). Sarria-ban délután a helyi kiskocsmában elfogyasztott ebéd után séta, majd este a közeli kistemplomban komolyzenei koncert meghallgatása következett, amit a szünetben ott kellett hagyni, mert az alberguet 10-kor zárták. A hálóteremben a -műkedvelő barbie-babák- még éjfélig viháncoltak, kuncogtak.
Sarria-ban (önkormányzati) szállás: 3 Eu/fő.