Elindulunk Hontanas falucska zarándok szállásáról.
Sötét van.
Társaink még alszanak.
Világít a hold.
Kikapcsoljuk a fejlámpánkat.
A hold fényénél learatott búzamezők között lépkedünk.

A hold fényében feltűnik San Anton kolostor romja.
Az út a rom alatt halad el.
Itt is van szálláshely.
Zoli aludt itt, és elmesélte, hogy igazi romantikus szálláshely.
A rom egy részében van a szállás kialakítva egy ponyvával lezárt részen. Mi elhaladunk mellette.
Nehéz éjszaka állvány nélkül fotózni.
A diadalív mögött, bal oldalon van az egykori templom gótikus bejárata.

Az út mellett lépkedünk tovább.
A hold az égen marad, lassan kel fel a nap.
Csodálatos fények.
Feltűnik a távolban Casrojeriz település. A falucska fölött a városnak nevet adó várrom magasodik.
Jobbra lenn az út mellett egy újabb kolostor látható.

A kolostor és a várrom közelebbről.
A kolostor zárva van.
Megyünk reggeliző helyet keresni.
A kolostor mellett kinyit egy kis kávézó. Megesszük a spanyol reggelinket (krumplis rántotta kifliben és narancslé). Kellemes hely, kicsit pihenünk.

A település utcáin haladunk tovább. Hangulatos utcákon járunk.

Reggel az ódon házak között.

A falut elhagyva egy lankás hegyoldalra kel felkapaszkodni.
Kiszáradt, köves tájon haladunk, a nap alacsonyan süt.

A hegytetőn emlékoszlop és kilátás. Visszatekintünk Castrojerizre.
Festői, ahogy a völgy közepén áll egy hegy, tetején a vár és a hegy tövében kucorog a falu.
Hajnalban a völgy túlsó oldalán indultunk Hontanasból.

Feltűnik előttünk egy folyó hídja, előtte egy kis templommal.
S M de Puente Fitero.

A templomba belépve meglepetés fogad.
Középen terített asztal áll. Kedvesen jelzik, hogy üljünk le, igyunk tejeskávét vagy teát és együnk lekváros kenyeret. A templom szentélyében csendes meditálásra van lehetőség.
Halk gregorián zene szól.
A templom nyugati részében néhány emeletes ágy nyújt szálláshelyet.

A testi és lelki pihenő után újra útra kelünk.
Mint látható, a csomagokat kinn kellett letenni, mert benn kevés volt a hely.

A kis templom melletti folyó a középkori híddal.
Ritkaság a folyómederben vizet látni. Spanyolország általunk bejárt részén a folyóból a vizet csatornákon a földekre vezetik, ott zsilipekkel szabályozott, árasztásos öntözés folyik.
A csatornák a teleülésekre is bevezetnek.
A falvakban 470 cm széles, betonozott csatornákon áramlik a víz udvarról udvarra.
Az udvarokon itt is zsaluk vannak, azok segítségével árasztják el a veteményest.
E nagy öntözés miatt a folyókban ebben az évszakban nem marad víz.
Csak az üres meder tátong.
Itt maradt még víz a mederben.
A hidak közelében a vizet felduzzasztják.
Ezzel jelzik a folyó normális méretét.

Belépünk Palencia tartományba a folyó túlsó oldalán.
Fotó és megyünk tovább.
Megjött a meleg.

Itero De La Vega település utcája.
A melegben kihalt az utca.
A házak már téglából készültek, téglával burkoltak.
Korábban csak követ használtak az építkezésre.
Megváltozott a táj jelege, itt nincs kő.

Újra kinn a spanyol tájban.
Erős napsütés, kerékpárosok forgalma. Margit és egy palenciai útjelző kő a kagylóval és a sárga nyíllal.
A rómaiak is útjelző köveket használtak egykor.

Elértük Boadilla falucskát.
Tervünk szerint itt fogunk aludni. Délután 2 óra van.
Rekkenő hőség.
Előttünk egy több száz éves kő építmény (vesztőhely vagy forrás-ház?).
Mögötte a falu temploma magasodik. Arra tartunk.

Íme, megtaláltuk a szálláshelyet.
A fa tornácos épület a szállásépület. Balra van az étkezde és a büfé.
Margit egy pohár Rozéval a kezében áztatja fáradt talpait a medencében, Később én jót fürödtem a hűvös vízben.

Az említett pohár Rozé közelről.

A recepció egy kapubejáróban van kialakítva spanyolos puritánsággal.
Van minden, még kiszolgálás is.
Margit írja szokásos elektronikus leveleinek egyikét haza Bencének.

A képen a templom melletti tér, középen a szálláshely bejárata.
Elképzelhető, mennyire meglepődtünk, amikor megláttuk a kapun bemenve az udvaron a kertet és a medencét. Fürdés, mosás és étkezés után irány a falu.

A falu szélén pincék sorakoztak (a falu max 1 km hosszú).
Körbevették a kis dombok alá ásott pincék, melyeknek egy kis falban volt az ajtaja.
Napokig törtem a fejemet, miért van a pince ajtajában ez a sok lapos kavics bedolgozva.

Mint ezen a képen is látszik, az ajtó nagy részét éles kövek borítják, melyek laposak és egymással párhuzamosan vannak besüllyesztve a keményfa pallóba.
A palló vége fel van hajlítva.
A recepción is volt egy ilyen öreg kapu kiállítva.
Három faluval odébb jöttem rá a titok nyitjára egy kiakasztott fotón.
Ezek az ajtók egykor cséplésre használt szánkók voltak.
Az íves oldalon lovat fogtak elé.
A learatott gabonát kiszórták a földre, a gazda felült a szánra és ide-oda járkált a gabonán.
Az éles kövek lehántották a gabonáról a maghéjat.
De ez még 3 napig titok maradt.
Csak vakargattam a fejem.

A hálószobák előtt az udvaron tároljuk a cipőket.
Ezen a képen is látható, mindenki más-más cipőben járja a zarándokútját.
A hálószoba 20 fős, emeletes ágyakkal van berendezve.