A ruházat
A ruházat kialakításakor arra kell odafigyelni, milyen időbeosztással szeretne az ember haladni…
Mi úgy döntöttünk, hogy korán, 6 órakor indulunk, és 2 óra felé igyekszünk megérkezni az eltervezett célállomásra.
Ezt az ütemet választva, reggel sötétre és hűvösebb levegőre, délután viszont 40 fok melegre kell számítani.
Úgy terveztük, hogy reggel felvesszük az utazóruhát, majd amikor megérkezünk, a tisztálkodás után egy könnyű ruhára cseréljük át. Ez nagyon bevált, jól esett délután a könnyű, tiszta ruhában sétálni.
A cipő
Jó minőségű sportcipőt vittünk, ebben gyalogoltunk napközben. A cipőhöz vettünk 2 pár jól szellőző, speciális túrazoknit. Már előtte kipróbáltuk, nagyon megéri. A gyalogló cipő mellé vittünk egy igen könnyű, profi szandált, melyben a megérkezés és tisztálkodás után elindultunk várost nézni. Végezetül vittünk egy nagyon könnyű fürdőpapucsot. Elmondható, hogy megérte, mert ez a fürdés után száradhatott estig. Ez a három lábbeli jól szolgált. Utólag elmondható, hogy az elképzelésünk jól bevált.
A nadrág
Mindketten könnyű vászonnadrágot vittünk, melynek a szára levehető és egy vászon rövidnadrágot. Nappal a rövidnadrágban mentünk, délután a városi nadrágban sétáltunk. Itt is jól esett tiszta nadrágot venni a poros gyaloglás után.
Az ing
Csak jó páraáteresztő, ún. aláöltöző inget vittünk, de ezeknek eltérő volt a fazonja. Ezek átengedték az izzadtságot, és nem tartották magukban.
A hidegebb időszakra én vittem egy flanelinget, Margit egy polárt. Ő jobban választott, mert hidegben a flanel vékony volt.
A sapka
Én egy széles karimájú kalapot vittem, melynek a középső része hálós kialakítású volt. Ez nagyon jól szellőzött, jó volt. És ráadásul kis helyet foglalt el, ha összehajtottam. A megkötőre is szükség volt néha, ha fújt a szél.
Margit a képen látható kis kalapot vitte. Hamar kiderült, hogy nem vet elég nagy árnyékot és le fog égni a nyaka. Ekkor vette a képen is látható kendőt, mely a napon védte a nyakát, a szélben pedig védte fülét.
Napszemüvegre szükség van. Célszerű kipróbálni előtte, hová teszi az ember, ha le kell vennie. Én azonnal eltörtem, mikor a fotózáshoz le-levettem. Kellett vennem kint egy másikat.
Összefoglalva
Két pár ruházatot vettünk: a gyaloglásra egyet és egyet a városi életre, a pihenésre. És volt egy hálóruhánk is. Amikor lecseréltük a ruhát, megkönnyebbült az ember.
Fehérneműből 3 darabot vittünk, hogy legyen 1 tartalék. Ez is bejött, mert jártunk úgy, hogy nem tudtunk mosni és ekkor még volt egy tiszta váltás.
A gyaloglás járulékos dolgai
Egy pár túrabotot vittünk, mert nem használtuk korábban. Az 5. nap Margit elfogadta az egyik botot, és utána már le sem tette. Segített a tempót tartani, és ténylegesen tehermentesítette a vállat.
Rajtam egy kis fényképezőgép táska lógott. Ezt még otthon kipróbáltam. Az volt a legfontosabb szempont, hogy úgy helyezzem el a fényképezőgépet, hogy ne zavarjon a gyaloglásban, de bármikor elő tudjam venni anélkül, hogy a hátizsákot letenném.
Margit egy kis nyakba akasztható vászonzsákot hozott, melyben ott lapultak az irataink és a vagyonunk.
Városban az inge alatt hordta.
Esős időre egy könnyű, kerékpáros esőkabátot vittünk, mert ez volt a legkisebb. Még szerencse, hogy előtte kipróbáltuk, mert hamar rájöttünk, hogy egy kis szellő is fellebbenti a könnyű leplet az ember feje fölé.
Mit tegyünk?
Kitaláltuk, hogy a hátsó lepelre rávarrunk két megkötőt, és ezeket elöl összekötöttük. Ezzel a megoldással a hátsó és az első lepel is rögzítve lett. Amikor esőben mentünk egész nap, akkor is jól működött. Védte a hátizsákot és a ruhát is. Ugyanakkor könnyű volt, kis helyen elfért és gyorsan száradt.
A hosszú esőkabát biztosan jobban védett volna az esőtől, de az nagyobb csomag lett volna. Kinek mi tetszik
Ezen a képen a pihenés öröme látszik. És még valami: a Nap hatása.
Az út során folyamatosan balról süt a nap.
És folyamatosan süt. Ezért egy idő után kirajzolódik a kalapnak, a szemüvegnek, a nadrág szárának, a zokninak a lenyomata.
Most elmesélem egy átlagos napunk történetét. Ebből jól látszik, mit kell vinni és miért, illetve, hogy kell csomagolni.
Tehát ébredés hajnali 1/2 6-kor. Általában 10-20 fős szobában kell felkelni, ahol teljesen sötét van. E sötétben kell felvenni a ruhát és elpakolni menetkészre a hátizsákba a hálóruhát és a hálózsákot. Ezért este mindig úgy alakítottuk a programot, hogy a vizes dolgok lefekvésig megszáradjanak. Lefekvés előtt mindent elraktunk a hátizsákba (mindenki a saját dolgait pakolta). A hálózsákot és a hálóruhát hajnalban begyűrtük a tokjába, majd a zsákba. Felvettük a cipőt, a zsákot, a botokat és gyerünk. Volt úgy, hogy mindent felnyaláboltunk, és a folyosón pakoltunk el. Az első két órát ledes fejlámpa fénye mellett tettük meg, Néha ragyogó holdsütés volt, és ha jó volt az út, lehetett a sötétben lámpa nélkül is menni.
Reggel 7 körül kezdett világosodni. Az élet 8 körül indult be, ekkor már felkelt a nap is. Ilyenkor megálltunk egy faluban, és megreggeliztünk. Általában Margit kávét ivott, én gyümölcslevet. Egy idő után rászoktunk a sajátos helyi tojásos szendvicsre. Ez tojásrántotta, melybe megtört főtt krumplit sütnek bele. Ezt egy kettévágott kifliben elhelyezik, és lehet enni. Laktató.
Reggeli után haladtunk tovább előre. Általában az utunk során érintett falvakban megálltunk, megnéztük a falu érdekességeit, és leültünk a falu kocsmájában. Itt ittunk egy pohár rozét és egy pohár ásványvizet. Ezzel a módszerrel haladtunk a célállomásig. Ott megkerestük a szállást, mely általában csak délben nyitott ki.
Elfoglaltuk a szállást. Általában emeletes ágyakon aludtunk, Margit felül, én pedig alul szuszogtam.
Első utunk a zuhanyzóba vezetett. Fürödtünk, majd a gyaloglás ruhadarabjait kimostuk, és kiterítettük száradni. Ezután jött az étkezés. Mivel délben minden zárva van (helyesebben minden nyitva van, csak a szakács pihenget, és nem főz), enni elég nehéz volt. Vagy elértük még a szakácsot, és ettünk, vagy főztünk. A boltokban lehet mindent kapni, így könnyű főzni. Ettünk milánóit, sajtos tésztát, de vettünk konzervet is, és megmelegítettük. Volt úgy is, hogy megvártuk az este 5 órát, és akkor mentünk el enni. Egy menü (leves, főétel és gyümölcs) cca. 10 euró.
Tehát délután könnyű séta következett. Közben a vízhiányunkat pótolni kellett. Este 8-9 órára már kellően álmosak voltunk.
Előtte meg kellett írni az e-maileket, megnézni az itthoni híreket. Ezt követően összeraktuk a reggeli menetfelszerelést, és gyerünk aludni.
Több esetben a vendéglátók – általában egyházi szálláshelyen – adtak vacsorát (nem ingyen), és utána beszélgetés következett, vagy közös ima és utána séta.
Hát ilyen volt egy átlagos nap.
Átlagos? Nem volt két egyforma nap.
Minden nap más és más volt. Ettől volt érdekes és változatos.
A gyaloglás is változatos volt. De erről egy másik helyen bővebben.
Tisztálkodás
Margit nem engedte, hogy tusfürdőt vigyünk, így szappannal vágtunk neki a távnak. Hamar elfogyott, ezért helyben vettünk új szappant. A kis falvakban csak egy erősen kénes, fekete színű szappant lehetett venni. Érdekes volt az átható kénes illata.
Vittünk fogkefét, fogrémet és illatosítót. Ezek kitartottak.
És vettünk egy kis spéci törülközőt, amit nagyon kicsire össze lehetett nyomni.
Gyógyszerek
Az általános gyógyszerek mellett (fejfájás, hasmenés ellen) valamilyen jódos folyadékot vittünk, valamint varrótűt és cérnát. Mindezeket a vízhólyag ellen. Kitűnően működött. A bejódozott cérnát áthúztam a vízhólyagon. A cérna mellett ki lehetett nyomni a hólyagot. Utána levágtam a cérna fölösleges részét, és benne hagytam. Úgy két nap múlva vettem ki a megszáradt hólyagból.
Vittünk izomlazító kenőcsöt, kötszert, térdgumit és zsebkendőt. Jól tettük, mert a térdgumival rá lehetett rögzíteni a megdagadt ízületre a bevizezett zsebkendőt.
De a legjobb a Flektor tapasz volt. Levágtam a szükséges darabot és felragasztottam. Gyalogláshoz ráhúztam a térdgumit a bokámra (az fájt), és mentem. Jó volt. Gyorsan hatott.
És volt egy érdekes használata a Flektor tapasznak. Egy alkalommal egy bőrkeményedés alatt keletkezett mélyen a vízhólyag és nem lehetett kiszúrni. Utolsó ötletként rátettem a Flektor tapaszt és rá a zoknit. Csodákat tett. A tapasz felpuhította a bőrt, és felszívódott az egész probléma.
És végezetül: vittünk napozókrémet. Többször használtuk. Főleg akkor, amikor nem volt választásunk, messze volt a falu, és menni kellett egész nap a tűző napon. Útközben sok leégett zarándokot láttunk.
Az alvás
Vettünk egy könnyű, vékony de meleg hálózsákot. Egy kis zacskóba egy perc alatt be lehetett tömni. Semmi hajtogatás.
Mint írtam már, vittünk egy trikót és egy alsót aludni.
Segédeszközök
Vittünk többfunkciós kést, egy fém poharat (nagyon fölösleges volt) fejenként egy-egy termoszt.
Általában mindenhol komplett konyha található étkészlettel, pohárral, tányérral.
Ennivaló
Vittünk kis konzervet, kekszet. Nem szabad.
Viszont jól jött reggel, mikor a sötétben kellett gyalogolni a szopogatható apró cukorka.
Én Spanyolországban arra számítottam, hogy sok zöldséget fogok enni. Hát azt a paradicsomot egye meg, aki szereti! Narancsot viszont lehetett enni.
Ez a múmia itt Margit, egy fárasztó nap után vakuval fotózva.
Nem kellett altatni. Azt hiszem, a kép az út végén, egy kiadós eső után készült. Már fürödtünk, már ettünk, már interneteztünk, de sétálni nem lehetett menni. Maradt az alvás.
A fejére azért húzta fel a csuklyát, mert folyamatosan érkeztek az elázott zarándokok.
Vittünk magunkkal még térképet, Sajnos az angol útikönyvet nem sikerült beszerezni.
A térkép az internetről letöltött vázlatos térkép volt. Az útikönyv annyiból jobb, hogy a látnivalók részletesen benne vannak.
A szálláshelyeket már itthon kigyűjtöttük. Kinn csak frissítettük az információkat.
Közös étkezések:
Sok albergében volt lehetőség este meleg vacsorát enni.
Az egyházi szálláshelyeken a vacsorát jelképes adomány ellenében kínálják a vándornak. Ilyenkor a szálláshelyen segédkezők előre bejelentett időpontra elkészítik a vacsorát. A vacsora egyszerű, de igen ízletes és laktató ételekből áll. Kerül az asztalra előétel, ami általában saláta. Ezt egytál étel követi, ami csicseri babfőzelék vagy hús körettel és szósszal. A végén naranccsal kedveskednek és közben felkerül az asztalra az elmaradhatatlan vörösbor. Ezek a vacsorák általában jó hangulatban zajlottak, a háziak kedvesek, jókedvűek, tudják, fáradt vándort kell megetetniük. Végül közös beszélgetés alakul ki, majd egy rövid imára átvonulnak egy imaterembe. Volt, ahol ezt az aktust meditációnak nevezték (pl. a hollandok).
Nagyon meghitt, amikor 25 ember úgy imádkozik, hogy sorban mindenki a saját anyanyelvén monda el az imáját és ezt mindenki türelmesen végighallgatja. A végén általában az ima vezetője (több esetben a gyülekezet papja) imát mond a zarándokokért és megáldja öket.
A kereskedelmi szálláshelyeken szinte mindenhol adnak vacsorát. Ez nem jellemző az önkormányzati szálláshelyekre, azokban főzési lehetőséget biztosítanak. A kereskedelmi szálláshelyeken (magán zarándokszállás) érkezéskör megkérdezik, kérünk-e vacsorát. Az étkezés a megadott időpontban kezdődik. Az előétel után választani lehet kétféle főétel között. Mindég adnak az ételhez vörös bort palackosat vagy kancsóba. Az étkezés gyümölccsel fejeződik be. Általában ezeken a helyeken is beszélgetés alakul ki vacsora végén.
A vendéglátóhelyek többféle menüt kínálnak. 2 óra után nem szolgálnak fel ételt, este 6 körül nyit ki a konyha. A felszolgálás udvarias, az ételek ízesek, finomak, attól függően ki mennyire bátor és választ egyéni menüt. Azért a picike falvakban szinte mindenhol ugyanazok az ételek kaphatók.
Az exkluzív ételeket az út végén Barcelónában próbáltuk ki.
Az út során napközben a pihenőhelyeken boltban vásárolt hideg ételeket ettünk. Ezekhez minimális eszközre volt szükség: kés vágni, hámozni, kiskanál a kefirhez, kulacs a gyümölcslé részére, konyharuha az ölbe terítőnek. Aki többet visz ennél, az alaposan meg fogja sétáltatni a számára kedves tárgyakat.
