Orosházai tartózkodásunk egyik napján kirándulást tettünk két közeli városba. Makóra és Hódmezővásárhelyre.

Makó volt az év csalódása. Egy határ mellé beszorult, érintetlen kisvárost vártam. Nos a mai Makó olyan, mint egy magyar Hirosima. Csakhogy erre a városra a szocializmus atombombáját dobták le. Vegyesen állnak a régi épületek, és a 60-a évek "új" épületei.
Makó egy városépítészeti tragédia. Nincsenek utcái, terei. A város gyenge építészeti színvonalú, egykor modernnek gondolt épületek sora. És közben derűsen berakták a város közepébe a panelrengeteget. Jó, csak négyszintes házakat, de akkor is panel. Gondolom ez a város is olyan helyzetbe került, mint Miskolc. Az egykori politikai vezetés egy modern szocialista várost akart felépíteni a múltat teljesen eltörölve. Egy embertelen, rideg torzó-város maradt ránk.
Amit nem tudtam megnézni (nem volt hozzá kedvem, annyira csalódtam), az a külső városrész. Talán ott megmaradt valami a múltból. Nem hiszem, hogy valaha ezt még látni fogom. Ide nem jövök egyhamar.
Makovecz Imre művelődési háza. nem tesz a városhoz semmi újat, de nem is vesz el. Van. Pikáns fricskája az életnek, hogy az épületet a szocialista városépítészet gyöngyszemei, a főutcai üzletsor gazdasági bejáratai veszik körül, adnak felemelő építészeti hátteret.
Süt ebből a városból a kultúrálatlan emberek városépítészeti, építészeti tragédiája. Aki dolgozott egykor megyei tervező vállaltnál, ráismer az igénytelen modern építészetre. Ez az építész réteg a pártitkárral a feje fölött egyforma, aránytalan, buta épületeket gyártott Miskolcon, Debrecenben és itt Makón is.

Hódmezővásárhely

Egy csodálatos város. Sok régi részét megőrizték. Hangulatos, szép, városias terei vannak. Ami nem tetszett: az épületek színezése, az anyaghasználat az épületeken (tetőn festett bitumenes lemezfedés), a részletek esetlen, sokszor bunkó megoldása.
A régi épületek színezése vad, erős.. Rikító színeket használnak egymás mellett. Mintha minden ember gyengénlátó lenne, és mindem házat ezért rikító színnel kellene kifesteni.
Miskolcon egykor az erős színezést a város akkori főépítésze azzal indokolta, hogy ha belepi az épületeket a por, akkor is látszódjon a színből valami, ami átüt a porrétegen. Igen, ilyen egyszerű a népi demokrácia.
Tetszett viszont a kommunizmus emlékpontja. Sikerült agy színpadias épületet (jelképekből van összerakva) beilleszteni a város épületei közé zártsorúan. Érdekesek a részletei, jók az arányok, érdekesek a lehatárolt terei. A szelíden mosolygó kétszintes, félig elásott katonái (a kínai agyagkatonákat idézik) egyedi képet nyújtnak a közöttük sétáló részére.
Mivel markáns épület, gondolom mindenkiből más és más érzést vált ki. Megosztja a nézőket. Nekünk bejött.