2008. december 26-án meglátogattuk Jánost és feleségét Zsuzsannát. Már több mint 30 éve ismerjük egymást. Feleségeink testvérek. Elmentünk felköszönteni János-nap alkalmából és egy jót beszélgetni. A látogatás során készítettem néhány felvételt a műteremben.
E képekkel szeretnék Jánosnak, Zsuzsának és három lányának, valamint 6 unokájának és a hozzátartozóknak Boldog Új Évet kívánni.

Az asztalon csendesen pihentek az akvarellezés eszközei: az ecsetek, a festékes tégelyek. Megpróbáltam kiragadni az élesen besütő nap fényében a műterem látványából néhány hangulati részletet.

A műteremben képei veszik körül. Néhol a kollégáinak képei, alkotásai is fel-feltűnnek. Képei akvarellel és olajfestékkel készülnek. A műtermet lehatároló és megtöltő képek a teljes festői életpályáját képviselik. Az asztalon, az asztalnak támasztva a következő kiállításra előkészített képei várnak keretezésre.

A festmények végleges formájukat a keretezéssel kapják meg. Minden képhez más és más keret kívánkozik.

Az asztalon az összerakott akvarellek is ki lesznek állítva. Kolozsváron lesz egy kiállítás.

János legkedvesebb témája a tájkép. Ez talán természetszeretetéből is eredeztethető. Amióta ismerem, állandóan a természetet bújja. Ö nem rácsodálkozik a természetre, Ő benne él, alakítja, érzi a természeti környezetet. A mai napig amikor csak lehet, kinn van a természetben.

A festészet mellett folyamatosan kiállításokat, rendezvényeket szervez. Több művésztelep résztvevője, szervezője. Rádiósként, íróként arra törekszik, hogy a képzőművészetet, kollégáit népszerűsítse. A bemutatások kötetlenek, beszélgetés jellegűek, megőrizve az emberi kapcsolat természetességét. A kollégákkal folytatott beszélgetéseit egymást követő könyveiben teszi közkinccsé.

A műterem sarkában a könyvek és a festmények mellett megbújnak személyes emlékei.

Az egyik ön-képe. Az önarckép egyike a nála oly ritka emberábrázolásnak.

Máriapócson született.  Több témájában visszatér szülőhelyének ábrázolása. A csendélet is viszonylag ritka téma festményeinél.

A természet ábrázolása mellett a víztükör nyugalma is visszatérő témája. Egymás mellett kucorognak a falon a vizet és a természetet ábrázoló képei és az organikus épített „természetet” leképező festményei.

Egy akvarell a legújabbak közül.

Vízparti csendélt korábbi képei közül.

Egy dinamikus és sikító téli tájkép.

Részlet egy új akvarelljéből. Itt a csend, a nyugalom van összeszőve a természet statikus dinamikájával. Minél tovább nézem, annál mozgalmasabb és gazdagabb a kép.

Egy új akvarell részlete. Teljesen eltűntek a felszínes manírok. A színes felületek „csendesen” beszélnek.
Ezzel a részlettel búcsúzom a 2008-as esztendőtől és kívánok (képekben gazdag) Boldog Új Esztendőt Jánosnak és mindenkinek!