Hollóstető az indulási állomás. Fantasztikus fények vannak. Ilyen kék eget csak a magas hegyekben lehet látni.
Hollóstetői táj.
Elindul az út a nagy-Dél hegyre. Csendesen emelkedik, majd hirtelen felkaptat 200 métert.
A nagy-Dél alatt vagyunk. Jobbra a hegy csúcsa. Sajnos út nem vezet fel, állatcsapáson kell felmenni
Régebben egy irtás volt a hegytetőn. Innen csodálatos kilátás nyílt a déli Bükkre. Sajnos benőtte a terepet a sarj erdő, kilátás csak a réseken adódik.
A gerincről leereszkedve a Lusta völgy vezet tovább nyugat felé.
A kép magáért beszél.
A kanyarok után jobbra fordulva jutunk el Jávorkútra.
Deres csendélet.
Fák, fények, dér.
A jávorkúti ős-fenyves alulról.
Csipkéskút után jutunk Bánkútra, a sípályák fölötti erdőbe. Most nem lehet síelni. Egy forgószél letarolta az erdőt, minden tönkrement.
És ami nem épül meg a Zengőn, az itt Borsodban már áll észrevétlen, csendben: a NATÓ radar.
És a táj úgy néz ki, mintha a természet is haragudna a gömbre: olyan hangulata van az embernek, mintha a radarállomásra csapott volna le a vihar. Csak az állomás alatt irtotta ki a vihar az erdőt.
De nagyon kiirtotta. Teljes a pusztítás. Az erdészet nem bírja a sok fát elszállítani.
A száraz völgyön leereszkedve Ómassára jutunk. Itt vár a Vadász Kocsma és a forralt bor.